Karitatív kiállítás a Károlyi palotában 1876-ban

A Nemzeti Múzeum mögötti Károlyi palota ajtaja az 1880-as évekig kizárólag jótékony rendezvények alkalmával nyílt meg. Téli kertje, hatalmas fogadótermei és szalonjai kiválóan alkalmasnak bizonyultak arra, hogy népes számú közönséget fogadjanak magukba. 

A Károlyi palota átriuma

Itt került megrendezésre gróf Zichy Pál Ferencné, szül. gr. Korniss Anna szervezésében az 1870-es évek közepén arra az országban szétszórtan, különböző családok és intézmények birtokában lévő régészeti és iparművészeti tárgyakból álló karitatív kiállításra, melynek célja az 1876-os árvízkárosultak megsegítése volt, és amelyre Károlyi Alajos önként s minden ellenszolgáltatás nélkül ajánlotta fel palotájának termeit. Az épületben elhelyezett nagy értékű és párját ritkító kincsekre katonaőr és díszes nyeregben ülő lovas rendőrök vigyáztak.

A szervezés előkelő és ízléses színvonalát dicséri a kiállított műtárgyakon kívül a termek belsejének elegáns kialakítása is: az ajtónyílásokat fehér-vörös kelmékkel kárpitozták, az oldalfalakat perzsaszőnyegekkel és régi faliképekkel díszítették. A kelméket a kor híres vállalata a Haas Fülöp és fiai cég bocsátotta rendelkezésre, a díszítésre – ellenszolgáltatás nélkül – Barthelmus bécsi építész és díszítő vállalkozott. Gr. Zichy Edmund pedig a karitatív kiállításra ezer forintot érő díszes szekrényeket adományozott, amelyek a kiállítást követően múzeumi tulajdonná váltak.

A palota pompásan megvilágított téli kertje (előcsarnok) azonban meglepő díszletekkel fogadta a látogatót. Az itt elhelyezett legyezőpálmákkal és egyéb egzotikus növényekkel gazdagon díszített terem a műtárgyakon kívül, amelyek között például látható volt II. Lajos fegyverzete vagy Mátyás és Beatrix fehér márványból készült dombormű arcképe, az arisztokrácia férfi tagjainak kedvenc és költséges kedvtelésének a tanújelét adta, ugyanis a Czetwertynski hercegi család kelet-ázsiai, indiai utazása során elejtett vadak, tigris-, párduc- és medvebőrei fogadták a látogatót, ami amellett, hogy egzotikus látvány volt, egyben különös színt kölcsönzött a terem hangulatának. 

Az első nagy terem Széchenyi István emléktárgyain kívül leginkább az Esterházy család rangos műkincseit tartalmazta, bemutatva benne az értékes dísznyergek, elefántcsont billikomok és hímzett címerképeken kívül azt az ezüsttálat is, mely a család XVII. századi tragédiájának, hősi helytállásának – az 1652-es vezekényi csata emlékére készült, s mely ezüst domborművön Esterházy László halálát ábrázolta. 

Az 1652-es vezekényi csata emlékére készült ezüsttál

A második terem elsősorban a történelmi (arc)képektől (pl. Ráday Pál és felesége, Kajali Klára képe, Nádasdy Julianna arcképe) volt gazdag, de látható volt itt a különböző ékszerek, gyűrűk, szelencék mellett az az okmány is a lengyel országnagyok pecsétjével, mely Báthory Istvánnak lengyel királlyá történt megválasztásáról szólt. 

Ráday Pál

Kajali Klára

A harmadik terem, mely gr. Esterházy Miklós jóvoltából kiállított Leonardo da Vincinek tulajdonított a kis Jézust a báránnyal, Szűz Máriával és Szent Annával ábrázoló kartonja nyomán a Leonardo terem nevet kapta, a történelmi festményeken kívül bemutatta a közönségnek Andrássy Manó régiséggyűjteményeit, Tisza Lajos, Czetwertynski herceg és gr. Zichy Tivadar keleti kollekcióját vagy József nádor hagyatékának egy-egy darabját. 

    

Leonardo: Szent Anna, a Szűzanya és a kisded

http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/leonardo/festmenyei.html

S végül a negyedik, az egyházi terem az egyházmegyék és egyháznagyok beküldött gyűjteményeit tárta a látogató elé, olyan értékes tárgyakat bemutatva, mint Pázmány Péter mellkeresztje és házi oltára, vagy az inkább eszmei értéket hordozó Árpád-házi Szent Erzsébet vándorbotja, amelynek aranyszalagján a thüringiai hercegek nevei voltak olvashatók. De kiállítottak ezen kívül egyházi- és miseruhákat, püspöksüvegeket, kelyheket, olaj-, gyertya- és szentségtartókat is.

Árpád-házi Szent Erzsébet vándorbotja

http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,585,0,0,1,0

A kiállítóteremmé változó palotába nem a Pollack Mihály téri főkapun – ezt csak kivételes alkalmakkor nyitották meg –, hanem a múzeum utcai kertkapun keresztül lehetett bejutni, ahol a látogatókat rögvest szép, virágokkal díszített kert fogadta. A belépti díj a megnyitás napján 2 forint volt, ezt követően pedig hétfőn, kedden, szerdán, pénteken és szombaton 1 forint, csütörtökön és vasárnap 50 krajcár. Kedvezményes árba került a családjegy, az állandó belépti jegyért pedig 5 forintot kellett fizetni.

A Károlyi palota kerti homlokzata

A kiállítás a belga királyné Mária Henrietta – Pest szépítésén munkálkodó József nádor leánya –, illetve Coburg Fülöp herceg és neje, Lujza hercegnő részvételével nyílt meg május 10-én, s több mint egy hónapon át, egészen június 15-ig fogadta az érdeklődőket.

Mária Henrietta belga királyné 
     

Mária Henrietta belga királyné életét a Vasárnapi Újság mutatta be 1876-ban 
(1876. május 14-ei szám)
http://epa.oszk.hu/00000/00030/01158/pdf/01158.pdf

A megnyitó számos dísz-fogaton és hintón érkező arisztokratát vonzott ide a palotához, ahol természetesen ott voltak a rendezők, valamint egyes intézmények vezetői, így többek között Ráth Károly főpolgármester vagy a „hírhedt” főkapitány Thaisz Elek, de jelen volt a Nemzeti Múzeum mögötti palotaépítkezéseket elindító Festetics György is. A belga királyné délután két órakor érkezett – barna, arannyal áttört ruhát viselt –, akit a főbejáratnál díszmagyarba öltözve többek között gr. Andrássy Aladár, gr. Zichy Lajos, gr. Csekonics Endre, Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, az előcsarnokban pedig két sorban az arisztokrácia hölgy tagjai fogadtak. Őfelségét a szervező Zichy Pálné, Pulszky Ferenc, Rómer Flóris, régész, művészettörténész, a Nemzeti Múzeum régiségtárának őre, valamint Zichy Jenő kalauzolta végig a termeken, de rajtuk kívül még más alkalommal a tárlat bemutatója volt Ipolyi Arnold és Bubics Zsigmond apát is. Mária Henrietta a kiállítás alkalmával 100 forintot adományozott.