Kedves Látogató!

Budapest történetét ismerők, különösen a főváros történetével foglalkozók előtt ismert, hogy a városegyesítést megelőző, valamint az azt követő időben a pesti oldalon, a Nemzeti Múzeum környezetében, Belső-Józsefváros szívében nagyobb számú reprezentatív palotát emeltek. Az építtetők zöme a városba költöző vagy az év bizonyos hányadát a családjával együtt a városban töltő arisztokrata volt. A megtelepedés főleg a Nemzeti Múzeum mögötti területet, valamint a mai Ötpacsirta, Reviczky utca mentén lévő ingatlanokat érintette.

A Nemzeti Múzeum környéke azonban nem az egyetlen helyszín volt az arisztokrácia fővárosi építkezése során, viszont az egyik a legjelentősebb. A magyar társadalom felső rétege már ezt megelőzően is építkezett Pesten, leginkáb a reformkor idején, és a Nemzeti Múzeum körüli építkezéseket követően is alakultak ki a XIX. század második felében olyan városi helyszínek, ahol a tartós jelenlétük egy-egy nevezetesebb épület megjelenésével fémjelezhető.

A pesti palotaépítkezések korszakai

A pesti főúri építkezések jórészt három különböző korszakhoz kötődnek. A reformkorban a mai Belváros, a kiegyezés környékén a Nemzeti Múzeum környéke, a századforduló időszakában a Sugárút (ma Andrássy út) külső része vált a társadalmi elit építkezési helyszínévé.

A Nemzeti Múzeum környéke az 1840- és 1860-as években

Józsefváros belső részét, benne a későbbi mágnásnegyed területét a XIX. század első felében még a kertek megléte jellemezte. Kialakultak ugyan zárt sorban beépített utcák, ilyen volt a mai Bródy Sándor, Ötpacsirta, Szentkirályi utca, de a telkek beépítettségi foka ezzel együtt is alacsonynak számított. A házak mögött hatalmas kertek és udvarok terültek el, de akadtak szép számmal még olyan telkek is, amelyek beépítetlenül feküdtek.

Ez a jórészt beépítetlen, fás, füves terület, a házak között zöldellő kertek idevonzották azokat a vidéki földbirtokosokat, akik a városban is csendre, nyugalomra, kikapcsolódásra, a megszokott vidéki nemesi életmód hangulatára vágytak.