A mágnásnegyed helye és szerepe Budapest építészetében

A Nemzeti Múzeum mögött a XIX. század második felében kialakult mágnásnegyed urbanisztikai hatását leginkább helyi szinten fejtette ki, hiszen mérföldkövekkel mérhető az a változás, ami ezen a területen közel fél évszázad alatt, az 1850-es évek végétől kezdődően a századforduló időszakáig bezárólag lezajlott. Fontos kezdeményező szerep jutott ebben a már korábban megépült Nemzeti Múzeumnak, ami az itt bekövetkező városképi változások elindítója és későbbi generálója volt. A vonzáskörében megépülő főúri paloták pedig a város patinás negyedévé tették ezt a vidéket. Már az 1860-as évek végén érezni lehetett, hogy itt, egy a környéket gazdagító főúri építkezés fog kibontakozni, ami nagymértékben elősegíti és hozzájárul a környék megújulásához. A főúri otthonok itt és nem máshol épültek, a paloták itt gazdagították a várost. Helybeli jelentőségüket a városvezetés, a közvélemény, de maguk a tulajdonosok is felismerték, akik – ha legtöbbször kimondatlanul is – tisztában voltak az építkezéseik helyi szinten kifejtett jótékony hatásával.

A mai Kálvin tér az 1840-es években (Rudolf Alt képe)

A mai Kálvin tér az 1880-as évek közepén (Balló Ede képe)
(https://elismondom.wordpress.com/page/18/)

Az épületek helyi jelentősége több szinten érvényesült. Egyrészt önmagukban, mint önálló, gazdag formakinccsel rendelkező építészeti műalkotások, másrészt, mint hasonló épületeket vonzó, a környék urbanizációját is előmozdító objektumok. A nyomukban utcakövezés, csatornaépítés, az utcahálózat végleges szabályozása, rendezése zajlott. De nemcsak az épületek fejtettek ki jótékony hatást, hanem maguknak a palotáknak a tulajdonosai is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az itt megtelepedő arisztokrácia egy része szívesen áldozott olyan célokra, amelyek főúri otthonaik környezetében a főváros szépülését eredményezték. De tegyük hozzá, maga a városi közönség is elvárta ezt tőlük. 

A Nemzeti Múzeum körüli mágnásnegyed kialakulása a lokális jelentőségen túl a főváros építészeti arculatának egészében is jelentős hozadékkal bírt. Elsődlegesen természetesen a Múzeum környékét gazdagította és emelte az építészeti szépségét, de az épületek, sőt a negyed egésze szervesen hozzátartozott a fővárosról kialakuló és kialakított kép egészéhez. 

Áldor Imre

Már az első paloták megjelenésétől kezdődően, tehát az 1860-as évek közepétől, a Múzeum környéke bekerült a köztudatba. A kialakuló majd létrejövő fővárosról szóló leírásokban ott szerepeltek az itt felépült vagy épülőfélben lévő paloták, később pedig maga a negyed is, mint a társadalmi elit által lakott városrész. Olyan jelentőséggel bírtak, hogy érdemes volt azokat a korai városvezetőkben is rendszerint ismertetni és bemutatni. 

1866-ban a Cassius álnevet használó Áldor Imre író, újságíró a város nevezetes épületeiről tudósított. Írásában Józsefvárosból főleg a városrész középületeit (Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház, Lovarda, Képviselőház) emelte ki, de nem felejtette el megemlíteni azt sem, hogy a Nemzeti Múzeum mögött „most építik a gróf-Károlyi volt osztrák követ drága palotáját”, ami nem volt más, mint a ma is álló és látható Károlyi palota.

Áldor Imre Budapestről szóló könyve

Részlet a könyvből, a Nemzeti Lovarda képével

http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch15s03.html

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című nagyszabású, 21 kötetből álló sorozatának Budapestet tárgyaló részében a negyed részletes leírása helyett a látványosabb épületek (Károlyi-, Wenckheim-palota) kaptak képi ábrázolást. Ugyanakkor a negyed Budapesten belüli jelentőségét mutatja, hogy a műben a területet, mint a város egyedisége, külön ki is emelték a Józsefvárost bemutató írásban.

Wenckheim palota

Károlyi palota

         

Henri Evers holland építész

Mindemellett a városrész Budapest építészetében betöltött jelentőségét mutatja, hogy nemcsak a magyar városleírásokban olvashatunk róla, hanem a városban megforduló külföldiek érdeklődését is felkeltette. Henri Evers holland építész 1883 őszétől a következő év nyaráig tartózkodott Budapesten, ahol Quittner Zsigmond irodájában helyezkedett el. A közel egy éves itt tartózkodás elegendő időnek bizonyult arra, hogy a várost alaposan szemügyre vegye, és építészetéről szakmailag is alapos, kellő ismereteket szerezzen. Három évvel később hazájában egy írásmű keretében a szakmai nyilvánossággal is megosztotta a nálunk szerzett tapasztalatait. Úgy ítélte meg, hogy Budapest három részén csoportosulnak valóban jelentős építészeti alkotások. Ezek között az egyik a mágnásnegyed volt. Evers abban a szerencsés helyzetbe került, hogy az itteni palotákat nemcsak kívülről, hanem belülről is megcsodálhatta. Bár részletesen nem elemezte őket, de írása annyit elárul, hogy az itt sorakozó főúri épületeket kimagasló művészeti alkotásként értékelte.