Az 1876-os Károlyi palotában zajló karitatív kiállítás látogatója

Az 1876-os Károlyi Alajos palotában megrendezett jótékony célú, karitatív kiállítás sikerét  nemcsak a látogatók sokasága – mintegy 18400 személy – garantálta, hanem a király Ferenc József május 21-i megjelenése is, amely már önmagában nagy figyelmet és érdeklődést keltett a városban. A kétfogatú hintón, magyar tábornoki ruhában, báró Mondel kíséretében érkező uralkodó az éljenző tömeg lelkes üdvözlése közepette Szapáry Antal, Haynald kalocsai érsek, Ipolyi Arnold és Schlauch Lőrinc szatmári püspök, valamint a fiumei kormányzó, a főpolgármester és több előkelő főúr kíséretében lépett be a palota termébe. 

Ferenc József 

Hajnald Lajos
 kalocsai érsek

Ipolyi Arnold
besztercebányai majd nagyváradi püspök

Schlauch Lőrinc szatmári püspök 

Bubics Zsigmond
kassai püspök

Itt a szervező Zichy Ferencné fogadta jeles arisztokrata hölgyek társaságában, akik között a szomszédban építkező özvegy gróf Pálffy Pálné Károlyi Geraldine – a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének helyt adó épület akkori tulajdonosa – is üdvözölte a királyt. Ferenc József a következő szavakat intézte a szervezés élén álló grófnénak: „Örülök, hogy megnézhetem e kiállítást, melynek létrehozásában kegyed oly sokat fáradozott.” 

A király élénk érdeklődéssel szemlélve a kiállítást, egy órát töltött a termekben, ahol a kalauzolás és a beszélgetés mindvégig magyar nyelven folyt. A legtöbb időt az egyházi műkincsek megszemlélésére fordította, de az Esterházyak gyűjteménye is sokáig lekötötte a figyelmét. A látogatás a – méltóságából is adódó – gesztuson túlmenően őszinte érdeklődés volt a részéről, mert amikor Szapáry Antal azt súgta a királyt kalauzoló Bubics apátnak, hogy „csak a legérdekesebbet mutassa”, őfelsége a figyelmeztetést meghallva azt felelte, hogy „óh nem, én nem fáradok el, mindent akarok látni, mert igen érdekel.” Néhány kiállított tárgynál pedig kedveskedő kijelentést tett. Amikor meglátta Magyarország legrégibb térképét, amelyen állítólag a térkép készítője az Adriai-tengert néhány hullámos vonallal jelezte, egy szellemes megszólalásra ragadtatta magát: „A rajzoló nagyon természetesen akarta a tengert ábrázolni.” Hasonlóan humoros volt Apafi Mihály erdélyi fejedelem velencei tükre előtt is, amikor azt mondta, hogy „nagyon drágának kellett akkor a tükörnek lennie, ha egy Apaffinak is csak egy ilyen kicsi volt.”