Az 1876-os Károlyi palotában zajló karitatív kiállítás látogatója

Az 1876-os Károlyi Alajos palotában megrendezett jótékony célú, karitatív kiállítás sikerét  nemcsak a látogatók sokasága – mintegy 18400 személy – garantálta, hanem a király Ferenc József május 21-i megjelenése is, amely már önmagában nagy figyelmet és érdeklődést keltett a városban. A kétfogatú hintón, magyar tábornoki ruhában, báró Mondel kíséretében érkező uralkodó az éljenző tömeg lelkes üdvözlése közepette Szapáry Antal, Haynald kalocsai érsek, Ipolyi Arnold és Schlauch Lőrinc szatmári püspök, valamint a fiumei kormányzó, a főpolgármester és több előkelő főúr kíséretében lépett be a palota termébe. 

Ferenc József 

Hajnald Lajos
 kalocsai érsek

Ipolyi Arnold
besztercebányai majd nagyváradi püspök

Schlauch Lőrinc szatmári püspök 

Bubics Zsigmond
kassai püspök

Itt a szervező Zichy Ferencné fogadta jeles arisztokrata hölgyek társaságában, akik között a szomszédban építkező özvegy gróf Pálffy Pálné Károlyi Geraldine – a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének helyt adó épület akkori tulajdonosa – is üdvözölte a királyt. Ferenc József a következő szavakat intézte a szervezés élén álló grófnénak: „Örülök, hogy megnézhetem e kiállítást, melynek létrehozásában kegyed oly sokat fáradozott.” 

A király élénk érdeklődéssel szemlélve a kiállítást, egy órát töltött a termekben, ahol a kalauzolás és a beszélgetés mindvégig magyar nyelven folyt. A legtöbb időt az egyházi műkincsek megszemlélésére fordította, de az Esterházyak gyűjteménye is sokáig lekötötte a figyelmét. A látogatás a – méltóságából is adódó – gesztuson túlmenően őszinte érdeklődés volt a részéről, mert amikor Szapáry Antal azt súgta a királyt kalauzoló Bubics apátnak, hogy „csak a legérdekesebbet mutassa”, őfelsége a figyelmeztetést meghallva azt felelte, hogy „óh nem, én nem fáradok el, mindent akarok látni, mert igen érdekel.” Néhány kiállított tárgynál pedig kedveskedő kijelentést tett. Amikor meglátta Magyarország legrégibb térképét, amelyen állítólag a térkép készítője az Adriai-tengert néhány hullámos vonallal jelezte, egy szellemes megszólalásra ragadtatta magát: „A rajzoló nagyon természetesen akarta a tengert ábrázolni.” Hasonlóan humoros volt Apafi Mihály erdélyi fejedelem velencei tükre előtt is, amikor azt mondta, hogy „nagyon drágának kellett akkor a tükörnek lennie, ha egy Apaffinak is csak egy ilyen kicsi volt.”

Karitatív kiállítás a Károlyi palotában 1876-ban

A Nemzeti Múzeum mögötti Károlyi palota ajtaja az 1880-as évekig kizárólag jótékony rendezvények alkalmával nyílt meg. Téli kertje, hatalmas fogadótermei és szalonjai kiválóan alkalmasnak bizonyultak arra, hogy népes számú közönséget fogadjanak magukba. 

A Károlyi palota átriuma

Itt került megrendezésre gróf Zichy Pál Ferencné, szül. gr. Korniss Anna szervezésében az 1870-es évek közepén arra az országban szétszórtan, különböző családok és intézmények birtokában lévő régészeti és iparművészeti tárgyakból álló karitatív kiállításra, melynek célja az 1876-os árvízkárosultak megsegítése volt, és amelyre Károlyi Alajos önként s minden ellenszolgáltatás nélkül ajánlotta fel palotájának termeit. Az épületben elhelyezett nagy értékű és párját ritkító kincsekre katonaőr és díszes nyeregben ülő lovas rendőrök vigyáztak.

A szervezés előkelő és ízléses színvonalát dicséri a kiállított műtárgyakon kívül a termek belsejének elegáns kialakítása is: az ajtónyílásokat fehér-vörös kelmékkel kárpitozták, az oldalfalakat perzsaszőnyegekkel és régi faliképekkel díszítették. A kelméket a kor híres vállalata a Haas Fülöp és fiai cég bocsátotta rendelkezésre, a díszítésre – ellenszolgáltatás nélkül – Barthelmus bécsi építész és díszítő vállalkozott. Gr. Zichy Edmund pedig a karitatív kiállításra ezer forintot érő díszes szekrényeket adományozott, amelyek a kiállítást követően múzeumi tulajdonná váltak.

A palota pompásan megvilágított téli kertje (előcsarnok) azonban meglepő díszletekkel fogadta a látogatót. Az itt elhelyezett legyezőpálmákkal és egyéb egzotikus növényekkel gazdagon díszített terem a műtárgyakon kívül, amelyek között például látható volt II. Lajos fegyverzete vagy Mátyás és Beatrix fehér márványból készült dombormű arcképe, az arisztokrácia férfi tagjainak kedvenc és költséges kedvtelésének a tanújelét adta, ugyanis a Czetwertynski hercegi család kelet-ázsiai, indiai utazása során elejtett vadak, tigris-, párduc- és medvebőrei fogadták a látogatót, ami amellett, hogy egzotikus látvány volt, egyben különös színt kölcsönzött a terem hangulatának. 

Az első nagy terem Széchenyi István emléktárgyain kívül leginkább az Esterházy család rangos műkincseit tartalmazta, bemutatva benne az értékes dísznyergek, elefántcsont billikomok és hímzett címerképeken kívül azt az ezüsttálat is, mely a család XVII. századi tragédiájának, hősi helytállásának – az 1652-es vezekényi csata emlékére készült, s mely ezüst domborművön Esterházy László halálát ábrázolta. 

Az 1652-es vezekényi csata emlékére készült ezüsttál

A második terem elsősorban a történelmi (arc)képektől (pl. Ráday Pál és felesége, Kajali Klára képe, Nádasdy Julianna arcképe) volt gazdag, de látható volt itt a különböző ékszerek, gyűrűk, szelencék mellett az az okmány is a lengyel országnagyok pecsétjével, mely Báthory Istvánnak lengyel királlyá történt megválasztásáról szólt. 

Ráday Pál

Kajali Klára

A harmadik terem, mely gr. Esterházy Miklós jóvoltából kiállított Leonardo da Vincinek tulajdonított a kis Jézust a báránnyal, Szűz Máriával és Szent Annával ábrázoló kartonja nyomán a Leonardo terem nevet kapta, a történelmi festményeken kívül bemutatta a közönségnek Andrássy Manó régiséggyűjteményeit, Tisza Lajos, Czetwertynski herceg és gr. Zichy Tivadar keleti kollekcióját vagy József nádor hagyatékának egy-egy darabját. 

    

Leonardo: Szent Anna, a Szűzanya és a kisded

http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/leonardo/festmenyei.html

S végül a negyedik, az egyházi terem az egyházmegyék és egyháznagyok beküldött gyűjteményeit tárta a látogató elé, olyan értékes tárgyakat bemutatva, mint Pázmány Péter mellkeresztje és házi oltára, vagy az inkább eszmei értéket hordozó Árpád-házi Szent Erzsébet vándorbotja, amelynek aranyszalagján a thüringiai hercegek nevei voltak olvashatók. De kiállítottak ezen kívül egyházi- és miseruhákat, püspöksüvegeket, kelyheket, olaj-, gyertya- és szentségtartókat is.

Árpád-házi Szent Erzsébet vándorbotja

http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,585,0,0,1,0

A kiállítóteremmé változó palotába nem a Pollack Mihály téri főkapun – ezt csak kivételes alkalmakkor nyitották meg –, hanem a múzeum utcai kertkapun keresztül lehetett bejutni, ahol a látogatókat rögvest szép, virágokkal díszített kert fogadta. A belépti díj a megnyitás napján 2 forint volt, ezt követően pedig hétfőn, kedden, szerdán, pénteken és szombaton 1 forint, csütörtökön és vasárnap 50 krajcár. Kedvezményes árba került a családjegy, az állandó belépti jegyért pedig 5 forintot kellett fizetni.

A Károlyi palota kerti homlokzata

A kiállítás a belga királyné Mária Henrietta – Pest szépítésén munkálkodó József nádor leánya –, illetve Coburg Fülöp herceg és neje, Lujza hercegnő részvételével nyílt meg május 10-én, s több mint egy hónapon át, egészen június 15-ig fogadta az érdeklődőket.

Mária Henrietta belga királyné 
     

Mária Henrietta belga királyné életét a Vasárnapi Újság mutatta be 1876-ban 
(1876. május 14-ei szám)
http://epa.oszk.hu/00000/00030/01158/pdf/01158.pdf

A megnyitó számos dísz-fogaton és hintón érkező arisztokratát vonzott ide a palotához, ahol természetesen ott voltak a rendezők, valamint egyes intézmények vezetői, így többek között Ráth Károly főpolgármester vagy a „hírhedt” főkapitány Thaisz Elek, de jelen volt a Nemzeti Múzeum mögötti palotaépítkezéseket elindító Festetics György is. A belga királyné délután két órakor érkezett – barna, arannyal áttört ruhát viselt –, akit a főbejáratnál díszmagyarba öltözve többek között gr. Andrássy Aladár, gr. Zichy Lajos, gr. Csekonics Endre, Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, az előcsarnokban pedig két sorban az arisztokrácia hölgy tagjai fogadtak. Őfelségét a szervező Zichy Pálné, Pulszky Ferenc, Rómer Flóris, régész, művészettörténész, a Nemzeti Múzeum régiségtárának őre, valamint Zichy Jenő kalauzolta végig a termeken, de rajtuk kívül még más alkalommal a tárlat bemutatója volt Ipolyi Arnold és Bubics Zsigmond apát is. Mária Henrietta a kiállítás alkalmával 100 forintot adományozott. 

A walesi herceg a Károlyi palotában

A Nemzeti Múzeum mögött elhelyezkedő Károlyi palotában zajló magán jellegű főúri rendezvények közül a legnagyobb feltűnést a walesi herceg 1885-ös látogatása keltette. A walesi herceg Albert Edward, Viktória királynő fia és utóda volt, aki VII. Edward néven 1901 és 1910 között uralkodott Nagy Britannia trónján.

VII. Edward 

1873 és 1891 között ötször járt Magyarországon, mindannyiszor inkognitóban, annak ellenére, hogy mindenki tudott, és a magyar napilapok is igyekeztek minél részletesebben tudósítani itt tartózkodásáról és programjairól. Az inkognitó, ami az arisztokrata főurak között is divatos jelenség volt, nem ismeretlenséget jelentett, hanem az uralkodói minőség, a hivatalosság, illetve a nagyobb feltűnés mellőzését. 1885-ben Károlyi Alajos, az Osztrák-Magyar Monarchia londoni követe hívta meg a herceget Magyarországra az ebben az évben megrendezett Országos Kiállítás kapcsán.

gróf Károlyi Alajos

Edward szeptember 27-e és október 12-e között két hetet töltött hazánkban, az elsőt Festetics Tasziló berzencei kastélyában és birtokán, ahol vadászszenvedélyét elégítette ki, a másikat pedig Budapesten, ahol a kiállítás, a lóversenyek, és a mágnások között osztotta meg idejét.

Október 3-án este 7 óra után érkezett meg a mai déli pályaudvarra a saját udvari szalonkocsijában és Festetics Tasziló kíséretében. Az eredetileg csak pár napra tervezett látogatásból végül egy egyhetes itt tartózkodás kerekedett ki. A herceg a Károlyi palotában szállt meg, ahol külön lakosztállyal rendelkezett. Itt fogadta az összes jelentős magyar arisztokrata családot, ami nem mindig jelentett azonnali személyes találkozót Edwarddal, hiszen ideje jelentős részét a főváros különböző helyszínein – a városligeti kiállításon, a Váci utcán, a Nemzeti Casinoban, az Operaházban – töltötte. A palotában vendégkönyvet vezettek a látogatók részére, melynek érdekessége az volt, hogy az illető nevét azon a naptári oldalon kellett bejegyezni, amelyik napon született. Maga a palota egyébként a szállásból kifolyólag sohasem volt nagyobb rendezvény helyszíne.

Edward napi életritmusát a 9 órai, szertartással elfogyasztott reggelije nyitotta, mely mindig kávéból, vajból, pirított kenyérből, cognacból és nemes bordeauxi borból állt. Ezután a délelőttöket általában a palotában töltötte. Ekkor intézte a magánlevelezéseit, és fogadta – minden hivatalos formaságot mellőzve – azokat a vendégeket, pontosabban arisztokratákat, legyenek azok magánszemélyek vagy a kormány tagjai, akik tiszteletüket kívánták tenni. Itt volt többek között Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, vagy a szomszédos, ekkor már álló Esterházy palotából Esterházy Móricz, Festetics Tasziló, illetve a Károlyi család többi mágnásnegyedbeli leszármazottja.

gróf Andrássy Gyula

Tisza Kálmán

De nemcsak a herceget keresték itt fel a palotában, hanem maga a herceg is felkereste a palotanegyed egy-egy épületét. Így ellátogatott a szomszédos – a ma Károlyi-Csekonics Rezidenciaként emlegetett, Hallgatói Információs Központként is működő – egykori Károlyi-Csekonics palotába, vagy a mai Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének helyt adó egykori Pálffy palotába, ahol a tulajdonos 100 fő részvételével estélyt adott a számára. A jeles arisztokratákat felvonultató két órás rendezvény fesztelen társalgásból állott, ami alatt hideg ételeket és gyümölcsöket szolgáltak fel.

A délutánokat Edward rendszerint a fővárosban töltötte, és legtöbbször csak az esti 8 órai vacsorára tért vissza rezidenciájába, mely vacsora mindig szűk körben, a házigazda és néhány meghívott vendég részvételével telt el. Nevezetes volt ezek közül a világhírű orientalista és közép-ázsiai utazó, Vámbéry Ármin látogatása, akit a herceg maga hívott meg a palotába.

VámbéryÁrmin

           

A Károlyi és Festetics palota párhuzamai

Festetics palota

Károlyi palota

A józsefvárosi palotanegyednek a két legkorábbi épülete a mai Pollack Mihály tér – ami az 1860-as években még a Fünflerchengasse – Ötpacsirta utca nevet viselte – két sarkán álló Festetics és Károlyi palota, amelyek együttesen adták meg a hívó szót arra, hogy a fővárosba költöző arisztokraták egy része itt, a Nemzeti Múzeum környékén találjon magának szállást, és fogjon díszes építkezésekbe. De nemcsak az egyidejű megtelepedés az, ami ezt a két épületet párhuzamba állítja, hanem az is, hogy mind a család, mind az épületek sok közös vonást hordoznak. 

Mindkét család a magyar arisztokrácia élvonalába tartozott, s mindkettőben megtalálhatók azok a személyek, akik erősebb szállal kötődtek a magyar társadalomhoz, és azok a leszármazottak, akik a nemzetközi arisztokráciával tartottak szorosabb kapcsolatot. Az alapítónemzedék, a palotákat építtető Festetics György és Károlyi Lajos nagy kiterjedésű birtokain mintaszerűen vezette a gazdaságát, de az ország érdekeit is szem előtt tartva ott találjuk őket az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben, amelynek elnöki tisztét is betöltötték.

gróf Festetics György

gróf Károlyi Lajos

Pártolták a lótenyésztést, a fővárosban a Nemzeti Lovarda létrehozását, amelynek két-két oldalán a Nemzeti Múzeum mögött építtették fel pesti palotájukat. Ugyanakkor vásároltak telket és az épületek szintén egy időben készültek, s mindkettőnek a Budapest építészeti arculatát jelentősen meghatározó Ybl Miklós volt a tervezője. Mindkét palotához tartozott egy-egy impozáns kert, ami a mágnásnegyed későbbi épületeire már nem volt jellemző. Mindkét család egy-egy tagja azonos famíliából nősült, hiszen mind Festetics György, mind Károlyi Alajos a gróf Erdődy családból választott magának feleséget Erdődy Eugénia és Erdődy Franciska személyében. S végül közös bennük az is, hogy 1885-ben az épületek akkori gazdái – Festetics Tasziló és Károlyi Alajos – együtt látták vendégül a Magyarországra látogató walesi herceget.

VII. Edward walesi herceg