Jeanne Francoise Julie Adélaide Bernard 1777. december 4-én született. A hölgy a dúsgazdag bankár férje nyomán Madame Récamier néven vált ismertté, és a XVIII. századi párizsi szalonokban folyó társasági élet egyik központi alakja volt.
Élete:
Miután a királyi jegyzőként dolgozó apa, Jean Bernard döntése nyomán a család 1786-ban Párizsba költözött, a francia fővárosban futótűzként terjedt az ifjú leány szépségének híre. Fiatalemberek garmada rajongta körbe, ő mégis - elsősorban anyagi megfontolásból - a nála 25 évvel idősebb dúsgazdag bankárhoz, Jacques Récamier-hez ment feleségül 17 éves korában.
Az ékszerek nélkül is elegáns ifjú asszony, mivel kedvelte a társasági életet, Párizsban szalont nyitott. Szalonja a politikusok és művészek divatos gyülekezőhelyévé vált, gyakran megfordult itt Bernadotte marsall, akkor még a forradalom tábornoka, később XIV. Károly néven svéd király.
Bankár férje Napóleon politikája miatt 1805-ben nagy anyagi veszteségeket szenvedett, nem sokkal később a gyanakvó császár feloszlatta a túl sok royalista által látogatott fényes szalont, gazdáját pedig vidékre száműzte. Az asszony kénytelen volt bezárni szalonját, eladni a házat és vidékre költözni.
Csak Napóleon bukása után, 1815-ben tért vissza ismét a fővárosba, ahol anyagi nehézségei ellenére is fenntartotta szalonját. Bár számtalan férfi lobbant vonzalomra iránta, Mme Récamier vélhetőleg egyikük érzelmeit sem viszonozta. Csodálói és hódolói népes seregéből kiemelkedik Ágost, porosz herceg és Francois Chateaubriand író és politikus, aki gyakran olvasott fel neki írásaiból.
1819-ben férjének újabb veszteségei után Abbaye-aux-Boisba vonult vissza, az apátság épületében kialakított lakosztályában fogadta látogatóit. Késő öregségéig megőrizte szépségét és szellemességét, Jacques-Louis David, Francois Gérard és Antoine Jean Gros is portrét festett róla. Kitűnő tollal megírt emlékezéseit és leveleit unokahúga és egyben fogadott lánya adta ki 1849. május 11-én bekövetkezett halála után 25 évvel.
A világ egyik legszebb nőjévé kikiáltott Récamier még a művészeket is megihlette. Francois Gérard, valamint Jacques-Louis David festményével állított örök emléket az 1849 tavaszán, 72 éves korában Párizsban elhunyt szalondámának.
Jacques-Louis David híres, a párizsi Louvre-ban látható festményén a gyönyörű Mme Récamier egy két végén kifelé hajló háttámlákkal lezárt, kecses lábakon álló bútordarabon hever. A díványt róla nevezték el rekamiénak, s azóta is nappali pihenő- és fekhelyül használják.
(forrás: http://www.ng.hu/Civilizacio/2007/12/Madame_Recamier_a_hires_szalondama)
Jacques-Louis David festménye többször is megihlette a magyar főrangú személyeket, természetesen a hölgyeket, hogy élőkép formájában pózoljanak a képnek megfelelően.
A képen gr. Prónay Györgyné látható az Operaházban 1940. február 1-én rendezett díszelőadáson.
A képen gr. Prónay Györgyné látható az Operaházban 1940. február 1-én rendezett díszelőadáson.
(kép forrása: http://www.kieselbach.hu/magazin/divat-es-erotika/hercegek)
További élőképek az operaházi előadásból az alábbi linken tekinthetők meg:
Egy korábbi képen Széchenyi Anna grófnő látható, szintén ugyanebben a pózban, feltehetően egy arisztokrata összejövetel kapcsán az 1890-es évek végén.
(kép forrása: Baji Etelka, Csorba László: Kastélyok és mágnások
Egy másik élőképi jelenetben, szintén a századforduló időszakából, gr. Széchenyi Hanna Boticelli Minerva és Kentaur című képét ábrázolja.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése