Főúri estély a pesti Festetics palotában

   A kiegyezés körüli hónapok Magyarország új politikai berendezkedése szempontjából kiemelkedően fontosak voltak, de nagy érdeklődésre tartottak számon az uralkodó Ferenc József és Erzsébet királyné negyedik, később Mária Valériára keresztelt gyermekének születése kapcsán is.

Az ország és a nemzet nagyvonalú gesztusnak tekintette, hogy Erzsébet Budán fogja megszülni negyedik gyermekét. Az eseményt a kiegyezés sikereként, a két ország elválaszthatatlan kapcsolataként értelmezték. 

 Erzsébet királyné

 Ferenc József    

Mária Valéria

   A királyi pár 1868. február 5-én érkezett meg a magyar fővárosba. Mária Valéria születését az orvosok április 21. és 26. között várták. A gyermek 22-én született meg, keresztelésére április 25-én került sor a budai várban, a magyar királyok ősi székhelyén.

A születés nagy örömmel töltötte el a főváros lakosságát. Díszlövést adtak le a budai várból, a Margitszigeten örömtüzet gyújtottak, a színházakban ingyenes volt az előadás. Egyes házak díszkivilágítást kaptak, amelyek közül a budai hg. Batthyány palota volt a legpompásabb.
A Felsőház lelkes szavakban nyilvánított köszönetet, bizottságot küldött ki a keresztelés ünnepélyére, és megszavazta a gödöllői uradalom megvételéről szóló törvényt. Az udvar és számos magas rangú vendég, külföldi főúr, diplomáciai személy, osztrák miniszter jelenléte jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy egyes közéleti szerepet betöltő magyar főurak estélyeket, táncmulatságokat adjanak. A király személye körüli miniszternek kinevezett gr. Festetics György is ez alkalomra időzítette az estélyét, amelyre 1968. április 19-én került sor.

A házigazda gróf Festetics György

Andrássy Gyula kormánya 1867-ben

   A Nemzeti Múzeum mögött álló palotában megrendezett estélyről több lap is beszámolt. Írt róla a Hazánk, a Magyar Újság, a Pesti Hírnök, röviden közölte a Pesti Napló, érintette a Századunk és a Vasárnapi Újság is. Részletesebb beszámolót a Nefelejts és a Fővárosi Lapok közölt róla.

gr. Festetics György Nemzeti Múzeum mögötti palotája az 1880-as években

   A rendezvény teljes, pontos koreográfiája, minden egyes apró részlete nem ismert, egyes részei viszont arról árulkodnak, hogy a gróf kellő körültekintéssel szervezte meg az estélyét, és mindent elkövetett azért, hogy fogadása egy nagyúrhoz méltó emlékeket hagyjon vendégeiben.
Egy ilyen estély megszervezése nagy, viszonylag hosszú előkészületeket igényelt és sok költségbe került. Nem is volt általános, mindennapi esemény, egy évben két-három alkalommal rendeztek ilyet. Az előkészületek már napokkal vagy egy-két héttel korábban megkezdődtek. 

A rendezvény az egész vasárnap estét betöltötte. „Hivatalosan” tíz órakor kezdődött, de a vendégsereg már ezt megelőzően gyülekezni kezdett. Hosszúra nyúlt, éjfél után két órakor ért véget.

A résztvevők létszámáról ellentétes adatok láttak napvilágot. A Nefelejts a vendégeket közel háromszáz főre becsülte, a Fővárosi Lapok ezzel szemben azt írta, hogy „nem nagy, de igen fényes társaság gyűlt össze” a termekben. A valós érték valahol a kettő között lehetett, de mindenképp százas nagyságrendben kell számolnunk. A Pesti Hírnök tudomása szerint százötven vendég volt hivatalos. A résztvevők a magyar és külföldi társasági, de főleg politikai élet elitjéből kerültek ki. A Századunk némi iróniával meg is jegyezte, hogy a gróf a „legnagyobb gonddal őrködött afelett, hogy meghívói csak »kékvérű« kezekbe jussanak.”

gr. Andrássy Gyula 

   Név szerint ismerjük a Pejachevich családból a két ifjú leányt, Lenkét és Katalint, gr. Zichy József feleségét Melanie Metternich-Winnenburg hercegnőt, gr. Szapáry Gézát, Traun grófot vagy Okolicsányi Sándort, aki ebben az időben Andrássy Gyula mellett dolgozott miniszterelnökségi fogalmazóként és az Andrássy családhoz szinte naponta bejáratos volt. Kétséget kizáróan Andrássy Gyula és családja is itt volt, amire a családnál szolgáló angol nevelőnő leveléből következtethetünk. De találkozhatunk olyan nevekkel is, akik később itt a Nemzeti Múzeum körüli mágnásnegyedben leltek otthonra. Közéjük tartozik a Pejachevich leányokkal közel egykorú gr. Csekonics Margit vagy gr. Wenckheim Krisztina, akik később a férjeikkel telepedtek meg itt. A francia vendégek közül b. Bourgoing és gr. Waldner, a francia követség tagjai, valamint Montreuil algróf ismertek. Itt voltak Bécsből a miniszterek és számosan a királyi pár udvari kíséretéből.

              

                 Szapáry Géza

gr. Wenckheim Krisztina

gr. Andrássy Gyuláné Kendeffy Katinka

A vendégeket minden bizonnyal a palota erre alkalmas helyiségében a főúr és felesége gr. Erdődy Eugénia fogadta. A sajtóbeszámolókból ezúttal elmaradt az öltözékek sokszor részletes leírása; a hölgyekről ismert, hogy tavaszi báli ruhát viseltek. Nagy valószínűség szerint a személyzet is uniformist öltött, ahogy ez a főúri (pl. Andrássy, Csekonics) családoknál szokás volt, öltözékük színe a Festeticsek családi színeihez (kék-sárga) igazodhatott.

A rendezvény nem volt hivatalos összejövetel, a megjelentek személye mégis megkívánta, hogy a palota és a Múzeum környékén a szokottnál nagyobb legyen a rendőri készültség. A Magyar Újság tudósítója meg is jegyezte ironizálva, hogy ha két-három főúr egy időpontban tartana ilyen estélyt, a város közbiztonsága kerülne veszélybe, hiszen elvonná a város összes területéről a rendfenntartó erőket. Mindez természetesen a város közismerten rossz közbiztonsági állapotaira is fényt vet.

Pontosan nem tudni, hogy ezeknek az estélyeknek volt-e valamilyen előírt szabályrendszere, például a megjelenést vagy magát a rendezvényt illetően, mégis nagy valószínűséggel állítható, hogy általánosan uralkodó szabály nem létezett. A társasági és társadalmi élet mindenkori írott és íratlan szabályai voltak a mérvadóak. Korántsem voltak olyan kötött jellegűek, szigorúan az etikett mentén szerveződő estélyek, mint az udvari rendezvények, azonban mégsem ad hoc módon szerveződtek.

Egy ilyen estély általában művészi produkciók bemutatásával kezdődött. Szokás volt ilyenkor rövid, egyfelvonásos, fél óránál hosszabb időre nem nyúló komédiákat játszani, zenei darabokat előadni vagy élőképeket bemutatni.

A Festetics György által rendezett estélyen egy francia nyelvű vígjáték, illetve egy számos dallal fűszerezett vaudevillet bemutatására került sor. 

Azért hogy az előadás jól sikerüljön, a megelőző napon egy főpróbára került sor, ahol ott volt az Andrássy családnál szolgáló nevelőnő is. A családjának küldött levelében a következőképpen írt az eseményről, határozott kritikát alkalmazva a szereplőkkel kapcsolatban: „Néhány nappal ezelőtt Festetics grófnénál voltunk estélyen, ahol műkedvelő színielőadásra fog sor kerülni. A főpróbára meghívták az összes gyermeket, és azokat a fiatalokat, akiket még nem vezettek be a társaságba. Nagyon kellemes és előkelő társaság gyűlt össze: Zichy grófné, született Metternich, Wenckheim grófnő, a leggazdagabb örökösnő Pesten, nagyon kedves társalkodónőjével; a Traun, Szapáry, Csekonics grófnék stb. Számos ismerősömmel találkoztam ott. Az előadás is jól sikerült. Két darabot mutattak be, a Les Deux Timides-et és a La Corde Sensible-t. Ez utóbbi egy kissé merész darab, de alaposan meghúzták, hogy szalonképessé tegyék. A francia követség két attaséja csodálatra méltóan játszott, de az ifjú hölgyek meglehetősen merevek voltak. Másnap nagy estély keretében került sor a bemutatóra. Megérkezett Bécsből az összes miniszter, és minden igen nagyvonalú volt.”

   A francia nyelvű előadáshoz a palota egyik legelőkelőbb termében, a Pollack Mihály téri bejárati kapu fölött elhelyezkedő, Múzeumkertre néző nagyszalonban (mai Andrássy Terem) alakítottak ki színpadot, ahol a zeneszerszámokat ábrázoló freskódíszítések maguk is utalnak a helyiség ilyen típusú rendeltetésére és funkciójára.

   A Fővárosi Lapok beszámolója szerint az előadás frenetikus volt, – ezek szerint a főpróbán mutatkozó merevség itt már teljesen feloldódott. Olyan siker született, ami a jelenlévők körében „közmeglepetést szült”. Az előadásban résztvevők a vidám, röpke kis francia dalokat „igen szépen énekelték”, különösen b. Bourgoing, akinek „igen jó énekelőadása” volt. Kiválónak bizonyult az előadók színpadi rutinja, ebben a két francia vendég járt az élen, de Okolicsányi Sándor is szerzett magának babérokat. A súgó gr. Szapáry Géza, a rendező Montreuil vicomte volt.

Az előadást fényes vacsora követte. A fogásokról vagy a tálalás módjáról sajnos nem kerültek elő adatok, de minden bizonnyal a többi főúri családoknál megszokott módon zajlott. Előkelően megterített asztal fogadta a vendégeket, amelyen címerrel díszített szalvéták, gyertyatartók, virágok a családi étkészlet darabjai voltak elhelyezve. Amikor az Odescalchiaknál került sor egy ehhez hasonló, de korántsem ilyen nagyszabású eseményre, a család féltve őrzött teás csészéi kerültek elő.

   Egy ilyen estély alkalmával fontos volt a vendégek kellő megtiszteltetése, ami számos dologból, formalitásból tevődött össze. Mivel az estélyen miniszterek, diplomaták is részt vettek, fontos figyelem szegeződhetett az ülésrendre is. Sajnos azt nem tudni, hogy a házigazda Festetics György hogyan helyezte el a vendégeit, de a helyes ülésrend megválasztásának fontosságát mutatja, hogy a Károlyi család levéltárában fennmaradt az 1880-as évekből egy kis füzet, amelynek a lapjain a házigazda gr. Károlyi Gyula azt tervezgette, hogyan ülteti le vendégeit a közös asztalhoz. A lapokon ez az asztal van vázolva, odaírva azoknak a családoknak, ismerősöknek a nevei, akik a rendezvényen részt fognak venni. Egyes neveknél javítások, amelyek a tervezés vagy a változás, változtatás fázisáról árulkodnak.

Az estély a vacsora végeztével még nem ért véget. Az egész rendezvényt egy fél óráig tartó tánc zárta le. Ez Festeticsnél is a magyar arisztokrácia körében divatos és megszokott csárdás volt. A zenét ehhez cigánybanda szolgáltatta. A gróf itt is nagyon ügyelt a minőségre, hiszen azt a fővárosban 1860-ban letelepedő Bunkó Ferencet és társaságát hívta meg az estélyre, akit a kortársai Bihari János után az egyik legjobb zenésznek tartottak, ugyanis „kevés prímás játszotta oly ritka zamatossággal és tűzzel a magyar nótákat”, mint ő.

---