A Nemzeti Múzeum mögött a XIX. század második felében kialakult mágnásnegyed urbanisztikai hatását leginkább helyi szinten fejtette ki, hiszen mérföldkövekkel mérhető az a változás, ami ezen a területen közel
fél évszázad alatt, az 1850-es évek végétől kezdődően a századforduló
időszakáig bezárólag lezajlott. Fontos kezdeményező szerep jutott ebben a már korábban megépült Nemzeti Múzeumnak, ami az itt bekövetkező városképi változások elindítója és
későbbi generálója volt. A vonzáskörében megépülő főúri paloták pedig a város patinás
negyedévé tették ezt a vidéket. Már az 1860-as évek végén érezni lehetett, hogy
itt, egy a környéket gazdagító főúri építkezés fog kibontakozni, ami
nagymértékben elősegíti és hozzájárul a környék megújulásához. A főúri otthonok
itt és nem máshol épültek, a paloták itt gazdagították a várost. Helybeli
jelentőségüket a városvezetés, a közvélemény, de maguk a tulajdonosok is
felismerték, akik – ha legtöbbször kimondatlanul is – tisztában voltak az
építkezéseik helyi szinten kifejtett jótékony hatásával.
A mai Kálvin tér az 1840-es években (Rudolf Alt képe) |
A mai Kálvin tér az 1880-as évek közepén (Balló Ede képe) (https://elismondom.wordpress.com/page/18/) |
Az épületek helyi jelentősége több szinten
érvényesült. Egyrészt önmagukban, mint önálló, gazdag formakinccsel rendelkező
építészeti műalkotások, másrészt, mint hasonló épületeket vonzó, a környék
urbanizációját is előmozdító objektumok. A nyomukban utcakövezés,
csatornaépítés, az utcahálózat végleges szabályozása, rendezése zajlott. De
nemcsak az épületek fejtettek ki jótékony hatást, hanem maguknak a palotáknak a
tulajdonosai is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az itt megtelepedő
arisztokrácia egy része szívesen áldozott olyan célokra, amelyek főúri
otthonaik környezetében a főváros szépülését eredményezték. De tegyük hozzá,
maga a városi közönség is elvárta ezt tőlük.
A Nemzeti Múzeum körüli mágnásnegyed kialakulása
a lokális jelentőségen túl a főváros építészeti arculatának egészében is
jelentős hozadékkal bírt. Elsődlegesen természetesen a Múzeum környékét
gazdagította és emelte az építészeti szépségét, de az épületek, sőt a negyed
egésze szervesen hozzátartozott a fővárosról kialakuló és kialakított kép
egészéhez.
Áldor Imre |
Már az első paloták megjelenésétől kezdődően,
tehát az 1860-as évek közepétől, a Múzeum környéke bekerült a köztudatba. A
kialakuló majd létrejövő fővárosról szóló leírásokban ott szerepeltek az itt felépült
vagy épülőfélben lévő paloták, később pedig maga a negyed is, mint a társadalmi
elit által lakott városrész. Olyan jelentőséggel bírtak, hogy érdemes volt
azokat a korai városvezetőkben is rendszerint ismertetni és bemutatni.
1866-ban a Cassius álnevet használó Áldor Imre
író, újságíró a város nevezetes épületeiről tudósított. Írásában Józsefvárosból
főleg a városrész középületeit (Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház, Lovarda,
Képviselőház) emelte ki, de nem felejtette el megemlíteni azt sem, hogy a Nemzeti Múzeum mögött „most
építik a gróf-Károlyi volt osztrák követ drága palotáját”, ami nem volt más, mint a ma is álló és látható Károlyi palota.
Áldor Imre Budapestről szóló könyve |
Részlet a könyvből, a Nemzeti Lovarda képével |
http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch15s03.html |
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című nagyszabású, 21 kötetből álló sorozatának Budapestet tárgyaló részében a negyed részletes leírása helyett a látványosabb épületek (Károlyi-,
Wenckheim-palota) kaptak képi ábrázolást. Ugyanakkor a negyed Budapesten belüli jelentőségét mutatja, hogy a műben a területet, mint a város egyedisége, külön ki is emelték a Józsefvárost
bemutató írásban.
Henri Evers holland építész |